Robinson nem csak a témákkal, hanem a fényképezés technikájával is kísérletezett, őt tartják a kompozit fotográfia egyik úttörőjének. Robinson több különálló felvétel összeillesztésével hozott létre új, egyedi alkotásokat. Ez az eljárás nagy alkotói szabadságot biztosított mind a kompozíció, mind a technikai megoldások terén, hiszen nem volt szükség drága eszközökre, bonyolult beállításokra. Legismertebb alkotása, A haldokló búcsúja (1856) is egy kompozit felvétel, mely a halál témáját feldolgozó első fényképek egyike. Robinson célja a fényképpel a fájdalom és a szánalom kifejezése volt, művét azonban megdöbbenés és értetlenség fogadta.

Fotó: Henry Peach Robinson: Fading Away, 1856

A „szellemfotózás” a polgárháborúban elesett katonák gyászoló családjait zsákmányolta ki. A fotósok azt állították, hogy a szellemek „fényképes bizonyítékát” rögzítik. A leghíresebb William H. Mumler Abraham Lincolnról készült képe, akinek szelleme fehér alakként látszólag özvegye, Mary Todd Lincoln mögött húzódik meg. Mumlert csalással vádolták a szellem képek miatt, bár soha nem indítottak eljárást ellene.

Fotó: William H. Mumler: Ghost of Abraham Lincoln, 1872

A „duplex” vagy „polipóz” kép népszerű ábrázolási forma volt, sok művészt inspirált, akik alkalmanként játékos megkettőzéseket készítettek önmagukról. Henri de Toulouse-Lautrec francia festő, aki szintén lelkes amatőr fotós volt, barátjával, Maurice Guibert-tel dolgozott együtt ezen a kettős portrén, amelyen a művész és a modell szerepét egyaránt játssza, hűvös iróniával tekintve egymásra.

Fotó: Maurice Guibert: Henri de Toulouse-Lautrec as Artist and Model, cca. 1890

Handy fotós pályafutását nagybátyja, Mathew B. Brady stúdiójában kezdte. Brady 1896-ban bekövetkezett halála után Handy megörökölte nagybátyja polgárháborús negatívjait, melyekből új nyomatokat készített és számos kiadványhoz készített licencelt képeket. A háború hősies képei iránti állandó kereslet kielégítésére új képeket is kitalált, amelyek véletlenül elmosták a határt a történelmi tények és a fikció között. Ez a fénykép, amely állítólag Ulysses S. Grant tábornokot ábrázol lóháton az Union Army főhadiszállásán, a Virginia állambeli City Point-ban. A kép három negatívból áll, amelyek mindegyike 1864-ből származik. Grant informális portréjának fejét levágták; a lovas teste Alexander McDowell McCook uniós hadseregtábornoké; a háttérben pedig a konföderációs katonák internálótábora látható.

Fotó: Levin Corbin Handy: General Ulysses Grant at City Point, 1902

A híres ausztrál fotós, Frank Hurley csatatéri fényképe az első világháború alatt készült és két fényképen alapul. Hurley vitatkozott feletteseivel a fotók kompozíciójának etikája felett, azzal érvelve, hogy a háború olyan hatalmas léptékben zajlik, hogy lehetetlen egyetlen negatívban megragadni a lényegét. Motivációja az volt, hogy a háború alatt érzett undort és borzalmat úgy ábrázolja, hogy azt a közönsége is érezze.

Fotó: Frank Hurley : The Raid (Over the Top),  1917-1918

Hurrel fotója a portré retusálásának talán legismertebb példája a tökéletes testképre való törekvésre, jóval a számítástechnika megalkotása előtti időkből. James Sharp volt a művész, és egy speciálisan tervezett retusálógépet használt, amely a negatívok vibrációjával manuálisan festette meg, és eltávolította a finom vonalakat, foltokat és szeplőket a színésznő arcáról. Sikeresen kisimította a bőrt, hogy hibátlan megjelenést hozzon létre.

Fotó: George Hurrel – Joan Crawford, 1931

Pennebaker sztárfotós volt az Underwood and Underwood Studiosnál, egy hír-, reklám- és stockfotózásra szakosodott ügynökségnél. Ez az ördögi kép, amelyet egy új típusú autómotor dugattyú népszerűsítésére hoztak létre, szerepelt a korszak leginnovatívabb reklámfotóinak 1934-es kiállításán, amelyet a New York-i Rockefeller Plaza 30. szám alatt tartottak.

Fotó: John Paul Pennebaker: Sealed Power Piston Rings, 1933

A művészettörténet egyik leghosszabb és legünnepeltebb kreatív együttműködése Philippe Halsman portréfotós és Salvador Dalí szürrealista festő közötti kapcsolat volt. Halsman és Dalí 1941-ben találkoztak először, és harminchét évig tartó kreatív együttműködésbe kezdett, mely több ezer képet eredményezett, köztük az 1948-as Dalí Atomicust.

Fotó: Philippe Halsman: Spanish painter Salvador Dali „Dali-Atomicus”, 1948  / © Philippe-Halsman-Magnum-Photos

Stern legjelentősebb művészi teljesítményei közé tartozik a Sueños vagy Dreams című fotómontázs-sorozata, amelyet 1948 és 1951 között hetente készített az Idilio argentin női magazinnak. Egy elegánsan öltözött nőt alakított át egy asztali lámpa aljává, amelyet egy férfikéz hamarosan felkapcsol. Az elektromosság itt a szexualitás metaforája, amely a női tárgyiasításhoz kapcsolódik.

Fotó: Grete_Stern – Dream No. 1: Electrical Appliances for the Home, 1950

A sikeres londoni színházi fotós, McBean mesteri portrékat készített a színészek jellegzetes szerepeiben, valamint fantáziadúsabb kitalációkat, köztük karácsonyi képeslapokat, amelyeket közeli barátainak küldött el. Szinte minden kártyán szerepel a szakállas, csillogó szemű McBean, mint egy másik szeszélyes forgatókönyv sztárja.

Fotó: Angus McBean – Christmas Card, 1950

Klein fotómontázsa paradox módon a szabadság és az elhagyatottság benyomását kelti.1960 októberében Klein felbérelte Harry Shunk és János (Jean) Kender fotósokat, hogy készítsenek egy sorozatot a második emeleti ablakból való kiugrásról. A megörökített ugrás Párizs Fontenay-aux-Roses külvárosában, egy háztetőn történt. A lenti utcában a művész barátai egy csoportja ponyvát fogott, hogy elkapja, amikor zuhan. Ezután két negatívot – az egyiken Klein ugrása, a másikon a környező jelenet (ponyva nélkül) látható – együtt nyomtatták ki, mindezzel azt az illúziót keltve, hogy Klein képes repülni.

Fotó: Artistic action by Yves Klein, Photographed by Harry Shunk, Photographed by János (Jean) Kender: Leap into the Void, 1960 

Avedon ezt a képzeletbeli képet Audrey Hepburn színésznőről alkotta meg a Famous Photographers magazin első számához. Miután lefényképezte Hepburnt a stúdióban, kollázst készített több méretre nyomtatott képből; a kollázs fölé fektetett Mylar festékkel bevont lap takarta a látható varratokat. A mellékelt cikkben Avedon kifejtette, hogy a fotokollázs iránti érdeklődése abból ered, hogy „évekig nézegette a névjegyeket, és korlátozta a valóság, ami a kamera előtt van”. A képen öt különböző méretű Audrey Hepburn arcból álló csokor emelkedik ki a lehetetlenül megnyúlt nyakból.

Fotó: Richard Avedon- Audrey Hepburn, New York, 1967. január

A világ egyik legdrágább fotója egyben a legdrágább manipulált fotója is. Andreas Gursky német fotós, aki gyakran magas nézőpontból készített színes tájképeivel vált ismertté. A Rajna II. a Rajna folyó egyik partszakasza látható, a járda, a zöld fű és az ég éles kontrasztban van egymással. A fotós a tájat sávokra bontotta, melyek egy szokatlan tájképpé álltak össze. A felvétel Düsseldorf-Oberkasselnél készült, a felvételről többek közt eltüntette a háttérben álló erőművet és egy kutyát sétáltató párt.

Fotó: Andreas Gursky: Rhein II., 1999

Fotók forrása: The Metropolitan Museum of Art – Faking It: Manipulated Photography Before Photoshop / The Metropolitan Museum of Art, New York, Purchase, The Horace W. Goldsmith Foundation Gift, through Joyce and Robert Menschel, 1992 (1992.5112) © Yves Klein, ADAGP, Paris; Photo: Shunk-Kender © Roy Lichtenstein Foundation / Museum of Modern Art / Library of Congress / Harvard Theatre Collection / magnumphotos.com / wikipedia.org